Kezdjünk felsorolásszerűen három olyan filmmel, amelyek tényezők lehettek volna az idei listán, azonban amerikai, eredeti bemutatási dátumuk 2011-ben volt esedékes, noha hozzánk csak 2012-ben érkeztek meg. Az igazi Kaland, az Utódok és a Rém hangosan és irtó közel mind olyan minőségi filmek, amelyekkel legalább említés szintjén foglalkozni kellett, mielőtt a tényleges listára térnénk. Következzen 2012 tíz legjobb filmjének listája, amelyre sajnos Tarantino legújabb moziját már sehogy sem rakhatjuk fel, hiszen csak januárban tekinthetjük meg Django elszabadulását.

 10. A Hobbit

Helyenként gyermeteg, néhol nagyon erőltetett, de ez a mese tényleg kirántja alólad a valóságot, és beültet két és fél órára középfölde legendás világába. Ha csak az utolsó helyen is, de itt a helye a legjobbak között.

9. Kertvárosi Kommandó

Egy film férfiaknak, nagyon gördülékeny, végtelenül obszcén párbeszédekkel, morbid humorral, de a hölgy nézőknek ez nem sok örömet fog okozni. Mindazonáltal magasan az év legjobb vígjátéka, hiába volt idén sokkal nagyobb hisztéria a Ted körül.

8. Felhőatlasz

Hat lazán összefonódó életút egy filmben, egy mozijegy áráért, grandiózus díszletek, emberi történetek, az év legparádésabb sminkjeivel. Bár a katarzis nagyon enyhén jön a végén, ez akkor is az idei szezon egyik legmerészebb vállalkozása volt, amelyet el is ismerünk.

7. A Hét Pszichopata

2012 legfurcsább komor hangulatú filmje, érékeit szerény módon a mocskos és véres felszín alatt rejtegetve. Majdnem mestermű.

6. A Sötét Lovag – Felemelkedés

Hiába vérzik ezernyi apró sebből a történet és a megvalósítás, ez egy nagybetűs, modernkori eposz. Gotham éjsötét lovagjának utolsó próbatétele nem csak címében felemelő, de azért fáj is érte a szívünk. Sokkal több odafigyeléssel akár a lista élén is trónolhatna.

5. Pi Élete

A fiú és a tigris meséje az életről. Az esztendő talán legkedvesebb, legszerethetőbb filmje, amely művészetté varázsolta a CGI technológiát.

4. Skyfall

Még a Casino Royale-nál is emberközelibb Bond-kaland, levetkőzve annak dinamikátlan, helyenként megbicsakló történetvezetését. Ettől függetlenül, ha csak hajszálnyival is, de elmarad attól, hogy trónfosztóként a legjobb 007-es film váljék belőle. A Sötét Lovagot nem túl szép módon másoló szabadulós trükkért picit haragudhatunk Sam Mendes rendező úrra, de ennyi bőven belefért ahhoz, hogy az idei év egyik legnagyobb (megérdemelt) sikere váljon Daniel Craig és Javier Bardem jutalomjátékából.

3. Looper

Forgatókönyv és történet, az a lelke mindennek. Persze az sem baj, ha van egy tökös Bruce Willis a stábban, aki itt hitelesebb, mint a Die Hard óta bármikor. Elgondolkodtató, sokkoló műalkotás, amelynek óriási szerencséje, hogy hollywoodi mércével mérve aprópénzből forgatták. Így ugyanis a film javarészt a történetről, a karakterekről szól, és nem a semmitmondóan látványos üldözésekről. A jeltelen sírba kapart Total Recall remake most valahol felsírt a föld alatt.

2. Míg a világvége el nem választ

Amennyire unalmas, sőt, egyenesen idegesítő az apokalipszis körül kialakult hisztéria, annyira nagyon jó ez a keserédes romantikus dramedy. Itt tényleg jó érzékaránnyal találták el a vígjáték és a dráma egészséges egyensúlyát. A film nagyjából az első fél percben be is ránt, és csak a végén eszmélünk fel, hogy a gyorsvonatként száguldó játékidő alatt mi is ott voltunk főhőseinkkel a történetben. Az idei év legnagyobb meglepetése, és természetesen egy örökké elfeledett gyöngyszem lesz mind kritikailag, mind bevétel szempontjából.

1. Bosszúállók

Ha elfogadjuk azt a megközelítést, hogy minden filmet érdemes a műfaján belül vizsgálni és értékelni, akkor elfogadhatjuk azt is, hogy idén Joss Whedon gigantikus mozijánál senki sem tett le jobbat az asztalra. Ékes példája annak, miként kell egy sokszereplős akciófilmet úgy levezényelni, hogy senki se szoruljon háttérbe, mindenki megkaphassa a maga jól megérdemelt csillogását. Mindeközben a történet és a forgatókönyv nem csap át túlzásokba, végig szórakoztató és hiteles marad. Az akciójelenetek közül ugyan csak egy igazán kiemelkedő van, de a film végi nagy összecsapás minden szempontból egyben van, az állunk meg a padlón. Hovatovább, Joss Whedon és csapata pedig valahol a felhők fölött ambróziát majszol, és dolgoznak a folytatáson. Ha csak fele ennyire lesz jó, már akkor is megéri elkészíteni.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.