Bármennyire is olvadozni kellene egy ilyen színes-szagos, élettől burjánzó művészfilmtől, sajnos nem megy. A különc lány mindennapjait és sorsfordító tevékenységeit zongorázó francia történet annyira kimeríti az "ál-művészieskedés" fogalmát, amennyire nem szégyelli. Adott egy teljesen hétköznapi, de azért különös és szerethető történet, erőteljesen karikatúra-szerű karakterek, és nyakon öntik az egészet azokkal a gyomorforgató, szinte felkavaró képekkel és túlszínezett beállításokkal. Az sem probléma, ha egy filmben nem dögös a főhősnő, Amelie sem az, viszont rémisztő arckifejezései és az írók által túlírt, elrontott cselekedetei egyszerűen romba taszítják a romantikus dráma élvezhetőségét.Jó az, ha valami szürreális, de azért nem ártott volna meghúzni egy határt, mert így a mézeskalács ott fog távozni, ahol bement. Nem más ez, mint egy vérprofin megrendezett, és annál is kimértebben tálalt maszlag, amivel sikeresen vezették meg a fél világot, de attól még nem lesz művészfilm. Csak annak álcázza magát.

Ítéletmondás

Szeretjük a filmet? Nem szeretjük.

Mennyire nem szeretjük?

Azért nem olyan vészes a helyzet, csak lehetetlen találni egy olyan napszakot, amikor az egyszeri néző nem fogja magát rosszul érezni Amelie veszedelmes életének nézése közben.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.